Hiedelmek, illúziók, kiábrándultság elengedése
2025.03.06- 2025.05.15-ig
Rengeteg kapcsolat letisztul, megszűnnek a feltételezések, félrebeszélések, a harmadik fél fele való kitekintések.
Mindenki megtalálja a helyes megbecsüléselveket, helyes elköteleződéseket.
Ebben a szakaszban a megbocsájtás, felülemelkedés és a jó feltételezése nagyon lényeges. Esélyt kell adni a jó jövőnek!
Az új kapcsolatokban és a meglévőkben is körvonalazódnak a paraméterek megtalálja a párját mindenki a projektekhez és a magánéletben. Viszont ahhoz, hogy itt is minden gördülékenyen működjön, időt kell szentelni az egyeztetésekre.
A beszélgetések során rá kell látni, hogy ki mit szeretne. Esetleg milyen oka van az elzárkózásnak, menekülésnek.
A félreértések elkerülése végett meg kell beszélni a háttérösszefüggéseket, rá kell látni, hogy milyen mozgatórugók működnek a partnerekben, mert csak akkor tudjuk egymást segíteni a minták átlépésében.
Sok ember sok próbálkozáson túl esett mostanra a projektek véghezviteléhez és a magánélet kiteljesítéséhez.
Nagyon sok lenyomat halmozódott fel, pl sok berögzött minta, megszokott viselkedéssel. Nyomógombok alakultak ki az emberekben, mely által egy ember viselkedése, egy életesemény bekövetkezése zsigeri reakciókat vált ki a másik félben.
Azonnal elindítja a gondolatokat, érzéseket:
„Ja, igen, emlékszem, ilyen már volt velem, ez ezt jelenti, és akkor ez biztosan így és így lesz.” Azaz a nyomógombok hatására programok futnak le, előrevetített képek, melyeket meg kell változtatni, jóra kell fordítani Mindenkinek!
Tudatosan felül kell vizsgálni a folyamatokat meg kell nézni, hogy valójában ki mit szeretne és nyíltan kell kommunikálni, a valóságot kell látni főként a szándék felismerésével, azaz el kell hagyni az általános feltételezéseket, a felesleges illúziókat, előrejelzett rosszat, a ködösítéseket, azonnali hibás következtetéseket.
Látnunk kell, hogy az emberekben nagyon sok program fut és ezek pont most jönnek felszínre, így mindenkivel (magunkkal is) legyünk türelmesek.
Kifejezetten lényeges, hogy megértőek legyünk és a háttérmozgatórugókat ismerjük fel.
Találjuk meg életünkben a gyöngyszemeket, azokat a társakat, akikkel tovább kell mennünk, akikkel életünk hátralevő részét töltenünk kell, és ne hagyjuk, hogy a zsigeri viselkedések, félreértések elvigyék a partnereket, hanem becsüljük meg társainkat, akiket mellénk rendelt az élet! Lássunk tisztán és a tiszta szándékot is érezzük meg, a partnerek nem tudhatják, hogy min mentünk át a háttérben, korábbi szakaszokban és mi ment végbe lelkünkben, milyen sérüléseket szereztünk a múltban és ezek milyen zsigeri viselkedésre késztetnek. Nyíltan beszéljünk és egyértelműen. Megértésre találunk, higgyük el! Ráadásul, ha olyan paraméterekről is beszélni merünk, amiről eddig nem, az még szorosabbá teszi a kapcsolatokat és tényleges megértést, megbocsátást hoz a felekben.
Rá fogunk jönni, hogy a legnagyobb félelmek totálisan alaptalanok és azok csak rossz tapasztalatok eredménye.
Itt szeretném felhívni több dologra a figyelmet. Egyrészt:
Mindenkinek magához is őszintének kell lennie.
Ismerjük fel és hagyjuk el a félelmeket, az önbántást, a páncélok létrehozását, az önsajnálatot, a negatív feltételezését, hasonló előnytelen zsigeri működéseket.
Pl az alábbit, amivel konzultációimon sokszor találkozom az utóbbi időben:
„Nem érhet csalódás, ha a legrosszabbat feltételezem, szóval felkészülök a legrosszabbra, biztos, ami biztos, mert ennél csak jobb lehet.”
Nyilván, ez eddig jó stratégia volt régen, a régi világban, a korábbi, karmikus köröket megalapozó életekben, ahol az emberek önkorlátozásokat, leszorított minőségeket hoztak létre, de az új szép élet felépítéséhez ez előnytelen, ez a hozzáállás kevés lesz. Teljesen más szemlélet kell. Meg kell értenünk, hogy új világot most írjuk a jelennel, jelen élettel, a mostani hozzáállással, viselkedéssel!!! Legyünk bátrak, feltételezzük a jót, a legjobbat és segítsük egymást türelemmel ebben.
Másik téma az őszinteségben:
A konzultációimon találkozom olyan esetekkel, amikor egy-egy életesemény kiszínezésre került a lélek fájdalma által, tehát nem tudatosan és nem direkt, amikor nagyon borúsan lettek ábrázolva a képek, sok önsajnálattal és haraggal, mártírsággal fűszerezve, azaz egy eseményben fel lettek erősítve a sérelmek, amikor valaki csak a saját igazát nézte és eltorzította a képet, amikor magára vett és felfújt valamit egy mondatból, melynek terhét azóta több tíz évig cipelte…
Ezekről a fókuszt le kell venni, meg kell gyógyítani ezen részeinket, látni kell az igazságot, a valóságot, esetleg saját hibáinkat is ehhez. Tények kellenek, megbocsájtás és pozitív jövőképek.
Legyünk őszinték magunkhoz is és a környezethez, tényleg a puszta tényeket nézzük az eseményekben, bontsuk le az illúziókat, ködösítéseket, szüntessük meg a félelmet, sérelmet. Lássuk a jószándékot és az éretlenséget az esetleges félresikerült eseményekben. Higgyük el több bántást cipelünk és éltettünk eddig, mint amennyi valóságban ért minket, … annál meg főleg többet, amennyit szándékosan akartak okozni az emberek.
„Egyszóval” legyünk tudatosak, megbocsájtók és nézzünk tisztán a jövőre. Akarjunk is tiszta jövőt teremteni és ne csak várjuk el.
Látni és feltételezni kell, hogy az embereknek a játszmákból elegendő lett. Tiszta életet szeretnének, ahogy mi is a lelkünkben.
Tegyünk meg mindent a valós lelki szabadság és könnyedség érdekében, emelkedjünk felül a hibáztatáson, sérelmeken. Kérjünk bocsánatot magunktól, mindenkitől legalább magunkban, lélekben.
Nyíltan, őszintén élni! Minden bizonnyal mindannyian ezt szeretnénk, de merni kell nyitottnak lenni. Ehhez lépjük át a helytelen mintákat és az előnytelen önkorlátozásokat bontsuk le, fejlődjük meg, amit meg kell a tiszta, minőségi, harmonikus, szeretetteljes élet megteremtéséhez.
Meg fogjuk érezni, hogy a neheztelések megbocsájtásával milyen erős sűrű energetikájú kötelékek oldódnak fel. Mindenkinek megbocsátva felszabadulást élünk meg és tisztán kommunikálva helyesen engedjük magunkhoz közelebb partnereinket, mely meghozza egymás megértését és a meghittséget, őszinte nyitottságot teremt a kapcsolatokban, közösségekben.
Legyünk bátrak és magunkkal is nézzünk szembe. Mondjuk ki: nem hagyom, hogy tovább a mintáim alapján éljek. Megújulok! Megújítom a szemléletem. Megengedem a jót és megengedem a valós elfogadó, megbocsájtó szeretetminőségeket, merek adni jóságomból a közösségeknek, környezetemnek. Minden helyzetben a jót feltételezem. Tisztán kommunikálok, belső világomban megfogalmazott dolgokat helyesen beszélem meg. A legnagyobb szeretetben élek, mert ezt teremtem fizikailag és éterileg.
Teljes hitrendszer és lelki világ megtisztulását, helyes és összetartó kapcsolatok kialakítását, örömmel és hitteli, boldog, minőségi élet megteremtését kívánok Mindenkinek!
Hálával és Szeretettel:
Klujber Katalin
megerteskapuja